2013.
June 20. Thursday
Az hogy tegnap már csak kétszer sírtam el
magamat, az már haladás. Eddig minden reggel újra kellett építenem a pozitív
gondolkodáshoz szükséges erőt, újra össze kellett raknom magamat. Hetek óta ma
volt az első olyan nap, hogy bár az kezdeti gondolataim között persze ott volt
ez az egész élien dolog, de ma hamar tudtam túllépni rajta,
hamar tudtam neki állni a mindennapi feladataimnak. Igaz ez nagyon nem
látszik, mert a főzésen és egy mosógép elindításon sok mindent nem tudok
felmutatni. Meg egy kis mosogatás, pakolászás, angolra leírni a Piroskát a
farkas szemszögéből. Van némi papírmunkám, amit igaz hogy táppénzen vagyok, de
bevállaltam, mert így is elég necces lesz egyfolytában 8 hetet hiányozni.
Muszáj valamivel lojalitásomat kifejezni. Ennyit az elmúlt 20 év alatt nem
voltam táppénzen, mint amit ezen a nyáron leszek. Ezt túlzás nélkül mondom, még
a gyerekekkel sem kellett sose itthon maradnom. Szóval az azért eltelik
ez nap is úgy, hogy nem nagyon kellett unatkoznom. 5-kor angol, alig
várom. :(
Ez a meleg egyébként nem túl kedvező a
vágásomnak. A tegnapi nagy túrám után, elég piros volt, és még a szokásosnál is
érzékenyebb. Lehet hogy még mindig kéne a kendő a nyakamba? De nem is a
nap bántja konkrétan, hanem A MELEG.
Ha valaki olvasgatná, és van bármilyen
tapasztalata, észrevétele, tanácsa szívesen venném a hozzászólását. Jó lenne
beszélgetni olyanokkal, akik már átestek hasonlón, vagy éppen most járnak
hasonló cipőben mint én.
Brea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése