Egy újabb időpont.

Nem, nem vittek el az ufók:) Jót kuncogtam magamban, mikor megláttam mi volt az utolsó bejegyzésem. De nem tűntem el, csak nem írtam, mert nem volt mit. Vártam a telefont, tegnap meg is jött, szeptember 11. 9 óra, Vác, jód izotópos kezelés.  Azt hiszem meg fogom jegyezni a dátumot.

Hétfőn újra munkába álltam, 2 hónap táppénz után elég fura volt. Tulajdonképpen mondhatom, hogy teljesen jól vagyok, a tokazsibbadást, a puklit, és a szurkálást leszámítva. De az első tompul, az a második lapul, az utóbbi ritkul, úgyhogy van arra némi esély, hogy újra normális leszek. Mármint amennyire előtte voltam. Erről egy ősrégi vicc jut eszembe: 

Doktor úr, ha leveszi a gipszet, tudok majd zongorázni? - Hát persze. - De jó, eddig nem tudtam.

A súlyommal viszont nagy bajban leszek. Vagyis vagyok én már most is, de nagyon nehezen tudom tartani is, fogyásra pedig esélyem sincs. Ezt még vajon mondhatom átmeneti állapotnak? Abban bízom, hogy most hogy dolgozom, hátha leugrik egy pár kiló, ami megadja a kezdő lökést. Az év elején olyan jól ment, de jött ez a nyavalya, és feladtam, pedig az elmúlt 20 évben nem voltam ennyire elszánt mint most.

Mindjárt elérem az 500 oldalmegjelenítést. Éljen! :) 

Az 500. látogató kap egy ingyen hamburgert :) Ha hoz hozzá uborkát :)

Nahát, hogy mit találtam. Én biztosan nem olajban sütném ki, de milyen lehet ez sütőben sütve? Ez persze megint csak nem pajzsmirigy, hacsak az nem, hogyan szedjünk fel még több kilót pajzsmirigy eltávolítás után. De persze valamilyen teljes kiőrlésű lisztből, pl. grahamből fog készülni, és sovány húsból. Szóval nem hizlal ez, igaz, nem is fogyaszt.

Na jó, éjszakára nem írok ilyenek, mert megüli a gyomromat, és nem fogok tudni aludni. De ezen még gondolkozzunk, jó? :)

Ufók?

Lehet hogy ez egész azért van mert elvisznek az ufók. Vagy már el is vittek? Ők tették belém, majd vették ki élient. Ha kivették. Ha nem ő szurkál ki belőlem, sok-sok tűvel, tőrrel meg mindenféle vágószerszámot éreztem már ott.

Persze az is lehet, hogy ezt csak az egy órája bevett Stilnox mondatja, ahelyett hogy elaltatna. Merthogy azért vettem 3/4 2-kor mert a teli Hold a pofámba röhögött, hogy ne is álmodjak én itt nagy alvásról, de még csak kicsiről sem. Tegnap még kiálltam ellene, lenyomtam sütésben. 3-kor nekiálltam kakaós csigát sütni. De most nem terveztem semmi ilyesmit, alvás tervezek, de nagyon ! 

                                                      Minden elmúlik az idővel,
                                                de el kell mondjam, néha nagyon kell,
                                                 mi azóta nem volt:
                                                                Telihold......
Köszönöm Pierrot, hogy te is itt virrasztasz velem.

Hát most van, de remélem nem sokáig, mert vagy farkasemberré változok át, vagy zombivá ennyi nem alvástól.  A gyógyszer már lassan 2 órája öli az agysejtjeimet, láthatólag jó munkát végez, csak rossz helyen. A nem tudok aludni sejtjeimet kéne kipusztítani, vagy át alakítani álomszuszék üzemmódúra. Közben csak a koncentrációs központomat támadja meg, hogy hülyeségegek írjak. Tegnap nem vettem be, erős voltam, 3-kor már kakaós csigát sütöttem. Ja ezt már valaki mondta. Ja én:) Megyek mert Pierrot csak bámul  rám értetlenül. Jó éjszakát/reggelt!

Álmatlanságom visszatért?

Újra itt. Történés semmi, bár dokinál voltam, de okosabb nem lettem. Csak a táppénzes papírért mentem, mert keddtől szabin vagyok még pár napot, és 29.-én kezdenék dolgozni. A első műtéti cső helye viszont továbbra is érzékeny, ahogy a múltkori képen is látszik, mintha összegyűlt volna ott volna valami. Háziorvosom szerint várjunk még vele, hátha elmúlik, írt egy új krémet, Contractubex-et, amit az én férjem be is szerzett nekem, a 16. házassági évfordulós csokor mellé :) Persze nincs összefüggés, csak véletlen egybeesés. Egyébként minden más tünetem pont olyan mint pár napja, csak a nyilallgatások lettek kicsit hosszabbak, vagyis néha nem csak beleszúr, hanem egy kicsit ott marad fájni is. Ezek elviselhető dolgok, csak azért írom le, hogy ha már adminisztrálom a történéseket, legyek már hiteles.

Aludni viszont most megint nem tudok, remélem ez egy egyszeri éjszaka, mert már úgy örültem, hogy napok óta alszom rendesen.

Csend

Ritkábban jövök, mert hál' istennek nem történik semmi. Várom az időpontot, gyógyulgatok. És alszom! Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi éjszakai kukorékolásom adminisztrálása óta, max 1-1 órát töltöttem ébren alvás helyett, azt is nyugodtan, ágyban fekve, várva az álommanót. Igaz a napjaim elég sűrűek, pihenéstelenek voltak, úgy zuhantam ágyba. A nyakam mondjuk nem is annyira élvezte, mert estére mindig beduzzad kicsit, és sokat nyilallgat, fájdogál. Másképp viselkedik mint az első műtét után, de gondolom ez normális, múló állapot. Lement egy szintre a puklim, és ott megállt. Közben az első cső helyével szenvedek kicsit, mert az meg csúnyább az összes újabb sebhelynél. 

Teszek fel tegnapi képeket.

Emberfeletti erő

Ez ugyan nem kapcsolódik a pajzsmirigyhez, de a legjobb, a legnagyszerűbb példa arra, hogy az ember milyen emberfeletti erőt képes meríteni a szeretetből. Évekkel ezelőtt már olvastam az apáról, aki 1977-ben, fia kívánságára kezdett el edzeni, hogy vele együtt lefussa a Maratont. A fiú születési rendellenességgel született, és kerekes székben éli az életét. Apukája speciális kerékpáron, csónakban maga után húzva teljesítette vele a triatlont, és futotta le többször is a Maratont. A többször az több 100-at jelent.

Ezt a mondatot muszáj angolul is bemásolnom, olyan gyönyörű:

After their first race Rick said, “Dad, when I’m running, it feels like I’m not handicapped.”

 Az első verseny után Rick azt mondta: Apa, futás közben, úgy érzem mintha nem lennék sérült. (ha jól fordítom)

Szerkesztgetés

A blog arculatának változása ismételt nem alvásom következménye. Ez nem biztos hogy előnyére vált, de majd alakul. Mindenesetre a hozzá nem értésemet megfelelően tükrözi. Már sikerült a fejléc képet megfelelő méretűre vágnom, de hogy a blog címének és leírásának a betűméretét miért nem tudom megváltoztatni, hogy olvasható legyen, azt nem tudom. Vagyis de, mert nem értek hozzá, de nem adom fel. Mondjuk a kép sem jó, mert nem éles és nem is ezt akartam, de most egyenlőre azzal is elégedett vagyok, hogy akkora amekkorát a hely igényel.

Vajon mennyi hajnal témájú klipet találok még? Ez is mekkora kedvenc volt egy időben. 

Egy újabb határidő.

Tegnap voltam az endokrinológián, ahol Mezei doktornő elemezte a szövettanomat, valóban nem volt a jobb oldaliban rosszindulatúság. A bal oldali mérete viszont pont a határesete annak, hogy kell-e rá a jódizotópos kezelés, vagy sem. 1 cm fölött kell, az enyém pedig éppen egy centis volt. Azt mondta ma reggel beszél a váci Tanár úrral, ő eldönti, és  ad időpontot. Ha nincs szabadságon. De van. Reggel 3/4 9-kor hívott a doktor nő, és közölte, hogy majd csak július 29.én tud beszélni vele, de ne aggódjak a három hét csúszás miatt, mert a daganatos betegeket előre veszik. Ezzel kicsit belém mart. Tudom én, hogy azért ez nem múlt el nyomtalanul, de már pont kezdem magamban feldolgozni, hogy nem, nem vagyok élienes, erre csak úgy belevágja a fülembe, reggel ébredés után. Az én férjem éjszakás volt, igaz felébredt a csörgésre ő is, de direkt nem mondtam neki ezt a mellbevágó mondatot, csak az időpont csúszást, hadd aludjon gyorsan vissza. De azt hiszem jó úton haladok a pozitív gondolkodás felé, Unicum nélkül ismert ezt most tök egyedül fel tudtam dolgozni, mire megmostam a fogam, már nem is foglalkoztam vele. Büszke lesz rám ha felébred:) Ő az én Unicumom, az én kis házidokim, aki annyira utánajárt már ennek a témának, hogy előre megmondta, hogy a doktornő megfogja duplázni a gyógyszeradagomat. És lám, úgyis lett. Eddig 75 Letroxot szedtem, lecserélte 150 Euthyrox-ra, és azt mondta, amíg tart a mások szedjem kettesével. Mondtam is az én páromnak, legközelebb a kést is az ő kezébe adom:)

Aludni viszont továbbra is csak megosztva tudok. Most, mivel mint mondtam Ő éjszakás volt, fél 2-ig le sem feküdtem, gondoltam majd jól becsapom az alvókámat. Nem igen sikerült. 4-kor már fent voltam, és még fél 6-kor is. Valamikor aztán vissza aludtam, félálomban rémlik hogy mellém bújik, és a doktornő hívása ébresztett 3/4 9-kor. Együtt ez majdnem 5 óra, az jó, csak nem tudom ha megyek dolgozni mi lesz velem, mert mire a másodikat aludnám, már buszon kéne ülnöm. Remélem pár nap alatt át állok.

lábjegyzet: Eredetileg azért írtam az én férjemre, hogy ő az én unicumom, mert tudod, van a reklám, gondolkodj pozitívan. De közben utána néztem mi is pontosan a jelentése, mert valami rémlett. És valóban: Unikum, egyedülálló, páratlan dolog vagy jelenség. Biztos sokan mondják a szerelmükre, kapcsolatukra ugyanezt, azaz így már nem is páratlan, de én mégis úgy gondolom, úgy érzem kevés ilyen férfi, kevés ilyen szerelem van, mint ami köztünk alakul, erősödik mai napig, 18 éve! Amiért hálát adok a sorsnak nap mint nap. 

Hogy mi a cél?
A szerelem célja a boldogság. E boldogság megvalósulásának útja, ha megtaláljuk szerelmünk tárgyát, azt az embert, akiben egész lényünk minden területén (test, lélek és szellem) igazi társra lelünk. És ha rálelünk, akkor ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és hűségesen szeretni fogjuk. 

Mi megtaláltuk :) Kicsit eltértem a tárgytól, de ez tart életben, muszáj erről is írnom. 

Persze hajnal van megint...

Ez egy jó kis Ákos nóta. De ez engem most annyira nem tesz boldoggá, mert 4 óra van, de én már 2 óra óta fent vagyok. Azaz 2,5 óra alvás után a szervezetem pihentnek nyilvánította magát. Kár, hogy engem erről nem kérdezett meg. Pedig elmondtam volna neki, hogy hagyjon csak aludni, mert piszkosul álmos vagyok, és nincs kedvem órák hosszat itt ücsörögni a gép előtt, és véreres szemekkel a sötétben klaviatúrát püfölni. Szerencsém van az én férjemmel -és ez csak az egyik apró ok- hogy jó az alvókája, mert más esetben kikergettem volna a világból is az éjjeli bagolykodásommal.

Mi ez a madár??? Lelövöm. Remélem nem védett. Állandóan, ilyen tájban rikácsol, mikor esélyem lenne visszaaludni. Hát most már kinyomozom és ráküldök egy rikácsolósmadárbérgyilokot. Na tessék, most ketten, két oldalról, két szólamban nyomják. Szeretem én a focit. Vagyis a madárcsicsergést. Nyaraláskor, a feljövő napot tátott szájjal bámulva, egy kapucsínót szürcsölve, az én kedvesemhez bújva. De kapucsínó sehol, a kedvesem alszik, hozzáteszem még a nap is. A szám is csukva, csak a szemem van nyitva, de az nagyon. Szóval nekem ne rikácsoljon, mert ráadásul ez nem is csicsergés.

Egyébként ma megyek az endokrinológusoz 11-re. Remélhetőleg ma megtudom a következő időpontot, ami az izotópos karanténomat jelöli. Plusz, megkapom a szuper negatív szövettanomat! 

A vágásom egyre szebb, laposabb és szurkálósabb. Persze fényképezni elfejtettem, pedig mintha írtam volna egy éjjeli bejegyzésemben. Ez valószínű most sem lesz másképp. Az viszont furi, hogy a régi cső helye sokkal érzékenyebb mint az összes többi, új heg. 

Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes ez a blog, vagy én. Elvileg beszúrtam egy videót, nemcsak linket, hanem videót. Ennek örömére visszamegyek és szenvedek tovább, akkor se vettem be gyógyót. Pipa!

Egy újabb álmatlan éjszaka.

Vagyis, inkább egy a sok közül. Eddig bírtam, és nem tovább, vettem be egy Zolsanát. 2 óra van, 10 körül feküdtünk le de én éjfél előtt már felébredtem. Tegnap is egész éjjel keringtem a lakásban, akkor aludtam el, mikor az én férjem elment dolgozni, 5 órakor. Pedig viszonylag nyugodt vagyok, nem ettem későn,, nincs túl meleg. A körülmények adottak, de a szervezetem ezt nem akarja tudomásul venni. Pedig leragad ám a szemem. Már a világ összes bárányát, birkáját, kecskéjét megszámoltam. 

11, majdnem 12 napja műtöttek, és most jön a szurkálós, csipkedős állapot. Az az érdekes, hogy a múltkori cső helye jobban fáj, érzékenyebb, mint a mostani. A vágáson még vannak varrak, (na ezt hogy kéne írni?) ha eszembe jut, holnap csinálok egy helyzetképet. A fulladásos ásítás az csillapodni látszik, a zsibbadás viszont még mindig fenn áll? Ez vajon normális? A tokám még mindig olyan mint az ember arca foghúzás után, érzéketlen. Persze az is  enyhébben mint az elején, de még elég intenzíven. Fordítás még mindig korlátozott. Per pillanat a látásom is, azt hiszem ez egy hathatós bogyó lett, fél órája vettem be, és kezdek homályosodni. Érdekes lenne, itt maradnom  és végig írni,és holnap elolvasni, ha tudnám. Lehet hogy nem kéne egyből közzétenni, csak menteni. Még méltóságom teljes tudatában elköszönök, ezen a kicsit szétesős klaviatúrán., képernyőn. 

Jó éjt minden kedves barinak aki eddig velem volt. Leszünk öribarik? Akkor tudok majd aludni? 

Jó éjszakát Kívánok! 

Függetlenség napja! :)

Fél éve az első jó hír! Tegnap hívtam először a Professzor Úr titkárnőjét, akkor még úgy látta, hogy adminisztrálásra vár, ma már közölte is, hogy tulajdonképpen ráérek az endokrinológiára menni, mert ebben nem volt semmi rosszindulatú. Egy ilyen egyszerű mondattal, akkora terhet vett le a vállunkról. Eltolta a felhőt, ha nem is teljesen, de csak kukucskál az a nap. :)

A férjemmel szóba került a Függetlenség napja, erről eszébe jutott, hogy én úgyis éliennek hívom ezt az "izét", (ami ugye már nincs is) milyen találó ezen a napon, ilyen hírt kapni.

Beszéltem az endokrinológus asszisztensével, kedden odamegyek, az ő kezébe adom a soron kívüliségre feljogosító papírt, és majd idővel szólítanak. Ez is valami. Aztán várom az izotópos vizsgálatot. Vagyis hát várja a fene, csak szeretnék túl lenni rajta. Ha kell, muszáj azt? Persze biztosan, ha ők azt mondják.

Blog költöztetés.

Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megoldható. A közzétételi időpontot ugyan nem értem, de majd utánanézek, hogy is van ez. A képeket sem sikerült kettesével egy sorba pakolnom, viszont van helyesírás ellenőrzés. Ami jó pont, mert hiába tudom én fejbe, meg ránézésre, hogy mit hogy kell írni, nem mindig volt türelmem átnézni, és elég sok az elütésem. Szóval ez egy kényelmes megoldás. :) 

Hát aludnom megint nem sikerült. Háromig semmit, majd az én férjem ment dolgozni, kelt 6 előtt, azóta fent is vagyok. De! Nem vettem be gyógyszert. Ha nem bírja a szervezetem, majd elalszom. Gondolom.

Az éjszakák.

2013. July 1. Monday

Ennek nem biztos hogy van köze a pajzsmirigyhez, mindenesetre leírom.

Sose voltam jó alvó. Emlékszem - biztos vagyok benne, hogy a férjem is:)- rángatózós, falat rugdaló, átsírt éjszakákra, melyek után élő halottként mentem dolgozni a régi munkahelyemre, azaz ez a problémám már 2008 előtt is fent állt. Aztán jött egy költözés a nagyvárosból faluba, ezzel egy időben A VÁLSÁG közvetlenül testközelből érzékelve. CHF kölcsön, munkanélküliség, és most ez az élien. Minél többet olvasok utána, annál biztosabb vagyok benne, hogy ez tényleg lelki eredetű probléma.
Na, de az alvás. Miután hónapokig szenvedtem emiatt, itt, a friss levegőn is, elmondtam a háziorvosnak, aki gyógyszert  javasolt. Először egy altatót, (Stilnox) majd miután mondtam, hogy nem mindig használ, ha igen, akkor meg kívülről kopogtatok be éjjel a veranda ablakon, egy szál hálóingben, vagy végig hívom a telefonlistámat mikor a férjem vidéken dolgozik. Nem is értem miért, de a családom letiltott róla. :) Akkor jött a Xanax, hatástalannak bizonyult. Még egy kísérlet, a Zolsana, aminél szintén olyan mintha egy levélben lenne 8 placebo,és 2 altató. Az viszont elég ütős, ha nem alszom el időben, képes vagyok oldalakat úgy olvasni egy könyvben, hogy másnap ha ott nyitom ki, azt sem tudom mi van? Szóval ezt sem akartam megszokni, csak nagy ritkán vettem be. Januárban sikerült munkát találnom, nem is mondom meg hány év után, és azóta mint akit leütöttek, állandó álomkórban szenvedtem. Persze az ilyet nem jegyzi fel az ember, hogy x. hónap x. napja óta jól alszom. Pedig most hasznos lenne, mert akkor tudnám, hogy a pajzsmirigyem miatt, vagy esetleg a nyugalom miatt, amit az új munkával kaptam, állt vissza az alvókám? Vagy esetleg a fáradtság verte ki mindennap a biztosítékot, mert elég sok utazással, korán keléssel jár ez a meló.

Tulajdonképpen oda akarok kilyukadni, hogy mióta kivették az elsőt, már éreztem hogy visszatérnek az álmatlan éjszakáim, de most pár napja egyenesen az őrületbe kerget a zombiságom. Persze ez is lehet attól, hogy halálra unom magam, nem kelek korán, mert minek? Alig csinálhatok valamit, nincs mitől elfáradnom. A családom helyett meg nem alhatok. Igaz, hogy a kényelmetlenség is közrejátszhat, hiszen alig tudok/merek hason aludni, akárhogy fekszem valamelyik pontja fáj. Napok óta ahogy leteszem a fejem, a fejfájás is rám jön, de nem tudom, ez nemcsak pszichés-e, rettegek attól hogy megint nem tudok aludni, vagy csak a hülye fejtartástól lehet? Már két éjszaka vettem be altatót, de nem akarok visszaszokni rá. Tegnap este is majd lesett a fejem, és mire alhattam volna, kipattantak a szemeim, rángatózott a lábam, előjött a sajtkukac. De, közben eszméletlen álmos vagyok. Hát ez meg hogy van? Most például 23:00 de meg se próbálom, mert még MA ki is alszom magam, és nagyon hosszú lesz az éjszaka. Addig tulajdonképpen nincs is baj, amíg hajnalban alhatok, 4-5 körül elaszom és 8-ig alszom, azzal el is érem a napi 3-4 órás alvásidőt. De mégis idegbaj.

Egyébként a seb szerintem szépen gyógyul, igaz aki elsőre látja, rosszul van, de nem nagyon mutogatom. A férjem szerint úgy vannak velem, mint a 101 kiskutyában (azt hiszem) a sebhelyes arcúval, NE BÁMULD!!  de annál inkább. Vagy ez miben is volt? Na mindegy, majd elmúlik :)

Megpróbálok olvasni egy kicsit, hátha attól bekómázok.
Posztolta Brea 23:25-kor

Képek

2013. June 29. Saturday

Tegnap megjött anyukám, most már biztosan nem halok éhen. Nem mintha eddig az a veszély fenyegetett volna. Főzött anyósom is, és nem is vagyok annyira (semennyire) átszakadva, hogy ne legyenek  - egyáltalán nem rejtett- tartalékaim. Na szóval nagyon sokat segít ő is, kisebbikem is. Férjem dolgozik rendületlenül, valakinek azt is kell, ha én már itthon lopom a napot hetek óta, több mint egy hónapja! Ő meg több műszakban, de szó szerint, van hogy egy nap bent a cégnél, majd vagy már előtte lenyom egy műszak maszekot.  Anyukám azt mondta tegnap megfogtam én ezzel az Isten lábát. Tudom én azt :) Holnap ő főz nekem kakas pörit mielőtt elmegy dolgozni. Ma anyukám főzött isteni húslevest, tegnap töltött paprikát. Kisebbikem az én felügyeletemmel egy meggyes mások kevert sütit. Az étvágyam normalizálódni látszik, már elég egy napra egy fél ló is. Viccet félre téve, valóban tudom már kontrollálni.

Teszek fel, ha sikerül 1-2 fényképet.

Szintén az első műtét után kb 4. napon.

Első műtét után kb 4. napon. 

Második műtét után 5.nap.

A második műtét előtt 2 nappal, azaz az első után 4 héttel.

Második műtét után 5.nap.

Az élet pajzsmirigy nélkül.

2013. June 27. Thursday

Túl vagyok rajta, kivették, már itthon lábadozom. Most vagyok a pelikános időszakban. A múltkor itt ijedtünk meg, hogy megduzzadt és úgy néztem mint egy pelikán, lógott az amúgy sem túl kicsi tokám.  A nyelés most sokkal hamarabb és könnyebben ment, megy. Azt kell hogy mondjam, hogy sajnos. Hát én megennék egy lovat is, már a műtét másnapja óta farkasétvággyal bírok. Mondták, hogy a teljes, de azt hiszem a részleges pajzsmirigy eltávolítás után is, feljöhet 10-15 kiló. De azt  senki nem mondtam, hogy még haza sem érek a kórházból, de már ott figyel rajtam az összes. Na jó ebben van nem kis túlzás, de a lényeg  a zabáláson van. Most már visszavettem- fél órája nem ettem semmit- J de tegnap, tegnapelőtt, csak a hűtőszekrényt nem ettem meg a kórházban. Első pillanatban még örültem én is,  a család is, ha étvágy van, baj nem lehet. De tegnap, az első kórházon kívül, párommal együtt töltött este után, már láttam a szemében a furcsa fényt, hogy talán egy feneketlen gyomrú zombit kapott vissza? Persze ő nem szólna sosem, de azt hiszem meg kell fenyítenem, hogy nézzen a körmömre, mert ennek nem lesz jó vége. Az év elején fogyókúráztam, kb. amíg ez a probléma a tetőfokára nem hágott, azóta nem annyira, de jó lenne nem visszaszedni, sőt még fogynom vagy 30 kilót. Azt ugyan le nem írom hány kiló vagyok, de az, hogy a 30 kiló nem fog hiányozni, az mindent elárul rólam.

Ezt leszámítva, tulajdonképpen, a körülményekhez képest jól vagyok. Mintha most minden egy fokkal könnyebb lenne, talán mert tudtam hogy mire számíthatok, talán mert megedződött a nyakizmom, már nem olyan kín a lefekvés/felülés.

Szedem a Letroxot, Calcichew-t, C-vitamint 1000 mg-eset. De abból lehet hogy többet kéne? Azt olvastam, hogy valaki 10-12 ezret szed naponta, betegségnél az ajánlott. De fel tudunk használni annyit?

A C-vitamin felfedezéséért Nobel-díjjal kitüntetett Szent-Györgyi Albert élete során napi 1000 milligrammot szedett a vitaminból, idősebb korában (93 évesen hunyt el) és betegség idején az adagot 8-9000 milligrammra növelte.

Azért meg kell említenem a professzor urat, vagy tanár urat, nem tudom mi is a pontos titulusa  Prof. Dr. Altorjay Áron, az MTA doktora- DOKTOR ÚR-nak. Csupa nagy betűvel. Mert ezt érdemli. A műtét napján láttam először, mert talán már írtam, hogy az előző műtétnél talált, a nem várt "izé"-re hivatkozva, Luka adjunktus úr , (aki közben szabadságra is ment) átadta az esetemet, a pajzsmirigyemet, a Professzor úrnak. Már az első futó és véletlen találkozásnál, ott a váróban megvizsgált, nyugtatgatott. A műtét alatt nem voltam beszélgetős, bratyizós kedvemben, de a párommal szintén nagyon kedves volt. A legjobb a kapocskiszedése volt, hát ott tátva maradt a szám. Egy nagyon apró trükkel úgy elterelte a figyelmemet, hogy mire rájöttem hogy ez az, ami, addigra már kint volt az összes, anélkül hogy egy darázscsípést is éreztem volna J Egy szóval ,le a kalappal, csak dicsérni tudom, ajánlani mindenkinek. Persze én Luka doktorral is megvoltam elégedve, ő a poénjaival oldja a feszkót, de azért remélem egyikükkel sem kell mostanában találkoznom. Vagyis a szövettan még hátravan, jövő hét szerdán kell telefonálnom a titkárnőjének, és ha megvan mehetek hozzá. Ha nem lesz kész, akkor nem tudom, mert utána ő megy szabira. Akkor vajon megint vissza "Luká"-hoz? Egyszer véletlenül Kovács dokisan mondtam a férjemnek- a Vészhelyzet egyik orvosa Luka Kovac-és ez rajtaragadt. Remélem szemtől szemben nem fogom lelukázni.

Posztolta Brea 17:01-kor

Jelentkezés a műtét előtt, étkezési kalauz.

2013. June 23. Sunday

Ma kettőre kell visszamennem az altatóorvos miatt. Vagyis persze nem miatta, hanem az idő rövidsége miatt vele még nem tudtam beszélni. Azért bepróbálkozom még azzal, hogy aludni engedjenek már haza, de nem sok reményt fűzők hozzá. Mivel a férjem éjszakás lesz, "csak" kényelmi szempontok vezérelnének, és talán egyszerűbb is lesz ott kezdeni a napot, nem izgulok hogy elalszom, elüt a villamos mielőtt beérek, stb. Szóval lehet hogy nem is próbálkozom :) Mindenki nyugodtabb lesz így.

Közben összefoglalom,  a nagy kutatásban mit találtam ami jó lehet nekem, a családomnak, ha már egyszer életmódváltás a blog címe. Nem tudom mennyi az igazság alapja az általam felkutatott cikkeknek, megpróbálom linkelni a forrást, ahol tudom.

1. Kiiktatom az úgynevezett finomított olajat, és  helyette igyekszem minimális kacsazsírral, vajjal főzni.

2. Margarin helyett szintén vajat használok.

3. Finomított cukor helyett Xilit cukor vagy kis mértékben nádcukor.

4. Finomliszt helyett teljes kiőrlésű liszteket, azzal készült, (jó lenne abból készült, de azt vagy megsütöm, vagy elhiszem hogy csak abból sütik a boltit).

5. Igyekszem elkerülni a bolti "kész" termékeket. Különböző porok, szószok, konzervek, stb. Itt van egy lista, ahol azt írja le, mivel lehet ezeket helyettesíteni. A kettes számút nagyon szívesen :)

6. Nem használok mikró hullámú sütőt.

7. Utánajárok a Lugosításnak, egyre inkább elhiszem, de a szódabikarbónát nem mertem folytatni. Lehet hogy kéne?

8. Az előző ponthoz kapcsolódik a napi citromfogyasztásom megemelése,

9. C-vitamin napi rendszerességgel történő fogyasztása.

10. Piros gyümölcsök,. Eper!

11. Zöld zöldségek fogyasztása. Az itt olvasható cikk szerint majdnem minden "szinű" zöldségnek jótékony hatása van. Tehát összefoglalva, növelem a zöldség-gyümölcs bevitelt.

12. Napi 10-15 Mandula, barackmag.

13. Mozgás!

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Hozzáteszem, nem vagyok orvos, nincsenek (még!) a gyógyulásban jó  tapasztalataim. Ezért igyekeztem mindehol megjelölni a forrást, ami miatt én hiszek bizonyos dolgokban.

Mindenki saját felelősségre kövesse az általam leírtakat. Mind a napi 2-3 látogatóm :)

Egyébként fura módon most nem félek. Utálom az egészet, de annyira szeretnék már túl leni rajta, hogy alig várom hogy mehessek. Persze, azt még jobban, hogy jöhessek :)

Majd elfelejtettem. Ma vált nagykorúvá a kapcsolatunk, éppen 18 éve, hogy megismerkedtünk. Hogy megismertem A SZERELMET! El tudtam volna képzelni jobb évfordulót is, de majd a házasságinál, jövő hónapban, ezt is megünnepeljük.

Közben bemásolom egy tegnapi gondolatomat, amit a barátnőmnek írtam, hátha valaki tudja a választ, és el árulja nekem, hogy tovább adhassam neki is, mert pozítiv gondolkodásban szintén lenne mit tanulnia:

Van ember aki tudja irányítani a gondolatait? Mert nekem is azt mondogatják, hogy csak a jóra gondoljak, nem parázzak és nem lesz baj. De megmondja valaki hogy kell azt csinálni? Persze az igaz, hogy fejlődő képes vagyok, már nem csak arra az izére gondolok, de nehéz, na.

Mikor előtörnek a rossz gondolatok, akkor előveszem a "szeret a családom" kártyát, és tudatosan csak rájuk, a velük eddig eltöltött, és a még elölteni kívánt percekre gondolok. Most gondolkoztam egy darabig, hogy soroljam, vagy ha kihagynék valakit annak rosszul esne? De először is, nem is olvassa ezt a férjemen kívül senki közülük, másodszor, szerintem ez egy természetes sorrend, ez a világ rendje. Persze hogy a férjem és a gyerekeim az én mozgatórugóim, ők éltetnek, értük élek/akarok meggyógyulni. De tudom, hogy fontos vagyok anyukámnak, anyósoméknak, húgomnak, sógornőmnek, 2 barátnőmnek. Tudom, hogy rájuk mindig számíthatok, szurkolnak nekem.

Na, csak sikerült egy díjátadós köszönő beszédet összehoznom?

Azta, 10 óra elmúlt. 8 után ideültem hogy írok pár sort. Persze közben a kutatómunka eredményeit összevadászni, be-be nézni facebookra, sok időt elvett. De akkor most megyek, elvégzem a simításokat a csomagomon, hajat mosok, stb.

Folyt. köv :)

Posztolta Brea 09:46-kor