Vagyis, inkább egy a sok közül. Eddig bírtam, és nem tovább, vettem be egy Zolsanát. 2 óra van, 10 körül feküdtünk le de én éjfél előtt már felébredtem. Tegnap is egész éjjel keringtem a lakásban, akkor aludtam el, mikor az én férjem elment dolgozni, 5 órakor. Pedig viszonylag nyugodt vagyok, nem ettem későn,, nincs túl meleg. A körülmények adottak, de a szervezetem ezt nem akarja tudomásul venni. Pedig leragad ám a szemem. Már a világ összes bárányát, birkáját, kecskéjét megszámoltam.
11, majdnem 12 napja műtöttek, és most jön a szurkálós, csipkedős állapot. Az az érdekes, hogy a múltkori cső helye jobban fáj, érzékenyebb, mint a mostani. A vágáson még vannak varrak, (na ezt hogy kéne írni?) ha eszembe jut, holnap csinálok egy helyzetképet. A fulladásos ásítás az csillapodni látszik, a zsibbadás viszont még mindig fenn áll? Ez vajon normális? A tokám még mindig olyan mint az ember arca foghúzás után, érzéketlen. Persze az is enyhébben mint az elején, de még elég intenzíven. Fordítás még mindig korlátozott. Per pillanat a látásom is, azt hiszem ez egy hathatós bogyó lett, fél órája vettem be, és kezdek homályosodni. Érdekes lenne, itt maradnom és végig írni,és holnap elolvasni, ha tudnám. Lehet hogy nem kéne egyből közzétenni, csak menteni. Még méltóságom teljes tudatában elköszönök, ezen a kicsit szétesős klaviatúrán., képernyőn.
Jó éjt minden kedves barinak aki eddig velem volt. Leszünk öribarik? Akkor tudok majd aludni?
Jó éjszakát Kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése