2013. július 2., kedd

Az éjszakák.



2013. July 1. Monday

Ennek nem biztos hogy van köze a pajzsmirigyhez, mindenesetre leírom.
Sose voltam jó alvó. Emlékszem - biztos vagyok benne, hogy a férjem is:)- rángatózós, falat rugdaló, átsírt éjszakákra, melyek után élő halottként mentem dolgozni a régi munkahelyemre, azaz ez a problémám már 2008 előtt is fent állt. Aztán jött egy költözés a nagyvárosból faluba, ezzel egy időben A VÁLSÁG közvetlenül testközelből érzékelve. CHF kölcsön, munkanélküliség, és most ez az élien. Minél többet olvasok utána, annál biztosabb vagyok benne, hogy ez tényleg lelki eredetű probléma.
Na, de az alvás. Miután hónapokig szenvedtem emiatt, itt, a friss levegőn is, elmondtam a háziorvosnak, aki gyógyszert  javasolt. Először egy altatót, (Stilnox) majd miután mondtam, hogy nem mindig használ, ha igen, akkor meg kívülről kopogtatok be éjjel a veranda ablakon, egy szál hálóingben, vagy végig hívom a telefonlistámat mikor a férjem vidéken dolgozik. Nem is értem miért, de a családom letiltott róla. :) Akkor jött a Xanax, hatástalannak bizonyult. Még egy kísérlet, a Zolsana, aminél szintén olyan mintha egy levélben lenne 8 placebo,és 2 altató. Az viszont elég ütős, ha nem alszom el időben, képes vagyok oldalakat úgy olvasni egy könyvben, hogy másnap ha ott nyitom ki, azt sem tudom mi van? Szóval ezt sem akartam megszokni, csak nagy ritkán vettem be. Januárban sikerült munkát találnom, nem is mondom meg hány év után, és azóta mint akit leütöttek, állandó álomkórban szenvedtem. Persze az ilyet nem jegyzi fel az ember, hogy x. hónap x. napja óta jól alszom. Pedig most hasznos lenne, mert akkor tudnám, hogy a pajzsmirigyem miatt, vagy esetleg a nyugalom miatt, amit az új munkával kaptam, állt vissza az alvókám? Vagy esetleg a fáradtság verte ki mindennap a biztosítékot, mert elég sok utazással, korán keléssel jár ez a meló.
Tulajdonképpen oda akarok kilyukadni, hogy mióta kivették az elsőt, már éreztem hogy visszatérnek az álmatlan éjszakáim, de most pár napja egyenesen az őrületbe kerget a zombiságom. Persze ez is lehet attól, hogy halálra unom magam, nem kelek korán, mert minek? Alig csinálhatok valamit, nincs mitől elfáradnom. A családom helyett meg nem alhatok. Igaz, hogy a kényelmetlenség is közrejátszhat, hiszen alig tudok/merek hason aludni, akárhogy fekszem valamelyik pontja fáj. Napok óta ahogy leteszem a fejem, a fejfájás is rám jön, de nem tudom, ez nemcsak pszichés-e, rettegek attól hogy megint nem tudok aludni, vagy csak a hülye fejtartástól lehet? Már két éjszaka vettem be altatót, de nem akarok visszaszokni rá. Tegnap este is majd lesett a fejem, és mire alhattam volna, kipattantak a szemeim, rángatózott a lábam, előjött a sajtkukac. De, közben eszméletlen álmos vagyok. Hát ez meg hogy van? Most például 23:00 de meg se próbálom, mert még MA ki is alszom magam, és nagyon hosszú lesz az éjszaka. Addig tulajdonképpen nincs is baj, amíg hajnalban alhatok, 4-5 körül elaszom és 8-ig alszom, azzal el is érem a napi 3-4 órás alvásidőt. De mégis idegbaj.
Egyébként a seb szerintem szépen gyógyul, igaz aki elsőre látja, rosszul van, de nem nagyon mutogatom. A férjem szerint úgy vannak velem, mint a 101 kiskutyában (azt hiszem) a sebhelyes arcúval, NE BÁMULD!!  de annál inkább. Vagy ez miben is volt? Na mindegy, majd elmúlik :)
Megpróbálok olvasni egy kicsit, hátha attól bekómázok.
Brea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése