2013.
June 27. Thursday
Túl vagyok rajta, kivették, már itthon lábadozom.
Most vagyok a pelikános időszakban. A múltkor itt ijedtünk meg, hogy megduzzadt
és úgy néztem mint egy pelikán, lógott az amúgy sem túl kicsi tokám. A
nyelés most sokkal hamarabb és könnyebben ment, megy. Azt kell hogy mondjam,
hogy sajnos. Hát én megennék egy lovat is, már a műtét másnapja óta
farkasétvággyal bírok. Mondták, hogy a teljes, de azt hiszem a részleges
pajzsmirigy eltávolítás után is, feljöhet 10-15 kiló. De azt senki nem
mondtam, hogy még haza sem érek a kórházból, de már ott figyel rajtam az
összes. Na jó ebben van nem kis túlzás, de a lényeg a zabáláson van. Most
már visszavettem- fél órája nem ettem semmit- J de tegnap, tegnapelőtt, csak a
hűtőszekrényt nem ettem meg a kórházban. Első pillanatban még örültem én is,
a család is, ha étvágy van, baj nem lehet. De tegnap, az első kórházon
kívül, párommal együtt töltött este után, már láttam a szemében a furcsa fényt,
hogy talán egy feneketlen gyomrú zombit kapott vissza? Persze ő nem szólna
sosem, de azt hiszem meg kell fenyítenem, hogy nézzen a körmömre, mert ennek
nem lesz jó vége. Az év elején fogyókúráztam, kb. amíg ez a probléma a tetőfokára
nem hágott, azóta nem annyira, de jó lenne nem visszaszedni, sőt még fogynom
vagy 30 kilót. Azt ugyan le nem írom hány kiló vagyok, de az, hogy a 30 kiló
nem fog hiányozni, az mindent elárul rólam.
Ezt leszámítva, tulajdonképpen, a körülményekhez
képest jól vagyok. Mintha most minden egy fokkal könnyebb lenne, talán mert
tudtam hogy mire számíthatok, talán mert megedződött a nyakizmom, már nem olyan
kín a lefekvés/felülés.
Szedem a Letroxot, Calcichew-t, C-vitamint 1000
mg-eset. De abból lehet hogy többet kéne? Azt olvastam, hogy valaki 10-12 ezret
szed naponta, betegségnél az ajánlott. De fel tudunk használni annyit?
A
C-vitamin felfedezéséért Nobel-díjjal kitüntetett Szent-Györgyi
Albert élete során napi 1000 milligrammot szedett
a vitaminból, idősebb korában (93 évesen hunyt el) és betegség idején az adagot
8-9000 milligrammra növelte.
Azért meg kell említenem a professzor urat, vagy
tanár urat, nem tudom mi is a pontos titulusa Prof. Dr. Altorjay Áron, az
MTA doktora- DOKTOR ÚR-nak. Csupa nagy betűvel. Mert ezt érdemli. A műtét
napján láttam először, mert talán már írtam, hogy az előző műtétnél talált, a
nem várt "izé"-re hivatkozva, Luka adjunktus úr , (aki közben
szabadságra is ment) átadta az esetemet, a pajzsmirigyemet, a Professzor úrnak.
Már az első futó és véletlen találkozásnál, ott a váróban megvizsgált, nyugtatgatott.
A műtét alatt nem voltam beszélgetős, bratyizós kedvemben, de a párommal
szintén nagyon kedves volt. A legjobb a kapocskiszedése volt, hát ott tátva
maradt a szám. Egy nagyon apró trükkel úgy elterelte a figyelmemet, hogy mire
rájöttem hogy ez az, ami, addigra már kint volt az összes, anélkül hogy egy
darázscsípést is éreztem volna J Egy szóval ,le a kalappal, csak dicsérni
tudom, ajánlani mindenkinek. Persze én Luka doktorral is megvoltam elégedve, ő
a poénjaival oldja a feszkót, de azért remélem egyikükkel sem kell mostanában
találkoznom. Vagyis a szövettan még hátravan, jövő hét szerdán kell
telefonálnom a titkárnőjének, és ha megvan mehetek hozzá. Ha nem lesz kész,
akkor nem tudom, mert utána ő megy szabira. Akkor vajon megint vissza
"Luká"-hoz? Egyszer véletlenül Kovács dokisan mondtam a férjemnek- a
Vészhelyzet egyik orvosa Luka Kovac-és ez rajtaragadt. Remélem szemtől szemben
nem fogom lelukázni.
Brea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése