1000. :)

Én már régen jártam itt, de úgy látom azért nő a látogatók száma. Ma megjött az 1000. olvasóm, éppen a jelenlétemben. És pont egy druszám, aki sorstársam és egy pajzsmirigyes csoportból navigáltam ide. Jó olvasgatást, remélem találsz hasznos infót. 

A hallgatásomnak több oka is van. Az egyik hogy eseménytelenek a napjaim a pajzsmirigy szempontból. Ami jó. A hegem nem túl szép, nekem nem tűnik úgy mintha nagyon el akarna tűnni. Ráadásul mindig hangot is ad ennek a szándékának, mert a szurkálás nem múlik, bár azért jóval ritkább. Viszont a télen gondban leszek, mert a sálat, garbót eddig sem szerettem, most pedig annyira irritálja a legkivágottabb hosszú ujjú pólóm is. Vörös lesz tőle, és viszket. Pedig kenem a Contratubex-el. De türelem, lesz ez még jobb is.

De úgy látom pótolni valóm van.  Most akartam utána nézni milyen injekciót kaptam, de nem találtam meg a nevét. Lehet hogy beírtam, csak nem találom? De inkább duplázok.

Thyrogen, 2x0,9 mg-ot, ezzel emelték meg a TSH-mat, ezért nekem csak 5 nappal korábban kellett abbahagynom a Euthyrox-ot.

Szabadlábon szobafogsában.

Látszik, hogy szabadlábon vagyok, mióta hazajöttem nem volt időm ihletre szert tenni. Annyira élvezem a szabadság ízét, hogy hanyagoltam a gépet, és csupa olyannal foglalom el magam, amire munka mellett nem annyira jut időm. Mert ugyan hazaengedtek, de "egy hétig otthonát ne hagyja el" kikötés szerepel a zárójelentésen. 

Szóval mivel azért még valamilyen szinten csak tart a karantén, mosok, főzők, takarítok, csalamádézok. Karamellt gyártok!! :)

Az eredményeim jók lettek, van egy kis "dúsulás" a nyakamban, ami azt jelenti,hogy maradt bent némi pajzsmirigyszövet, de elvileg ez a jódizotóp majd kiírtja. Idő kérdése. Ha jól emlékszem fél év múlva kell egy kontroll felvételt készíttetni. Egy hónap múlva teljes vérkép és kvalitatív vérkép kontroll szükséges. Ez utóbbi, nem  hangzik túl jól, mert tudom, hogy az egyik mellékhatása ennek a kezelésnek a fehérvérsejt károsodása, de mivel ellenőrzik, így nem aggódok. Három hónap múlva néznek TSH szintet, és ultrahangot. Persze ha kapok addigra időpontot, azt hiszem neki is állhatok telefonálgatni. 

Jövő héten csütörtökön kezdek dolgozni, egyenlőre csak adminisztratív feladatokat, egy másik helyen, gyerekek közé csak 2 hét elteltével javasolt mennem. Még azt nem tudom, hogy a sajátjaimat mikor engedhetem haza, mert senki sem adott egyértelmű választ. Ők már nem a kisgyermek kategória, de miattuk aggódom leginkább. A férjemmel tegnapig bírtuk a különalvást, de erre sem kaptunk pontos határidőt, így a valahol olvasott 5 napot betartottuk, és tegnap összecuccoltunk. Azt mondta az egyik asszisztensnő, hogy ez ellen az idővel és térrel lehet védekezni. Azaz ne legyek senki közelében túl hosszú ideig, és túl közel. Bemértek egy csipogó készülékkel, és bennem alig-alig volt mérhető, állítólag annyit sugárzok, amennyit az ember egy repülőút alkalmával is összeszed. Kisebbikem szegény ki van lakoltatva, egy hete a mamáéknál táborozik, de haza kéne már jönnie ezért-azért. Meg aztán kölcsönösen hiányoljuk már egymást. Azt hiszem meg tudjuk úgy oldani, hogy megtartsuk a 3 méter és a fél óra korlátot, amit szintén csak olvastam valahol. 10 méteres a verandánk, plusz 5 az előszoba, én leülök az egyik végébe, ő a másikba és beszélgetünk. A nagyobbiknak éppen programja van, úgyhogy neki nem adtam ki távolmaradási végzést, marad magától. Pedig már őt is hiányolom.

Fél lábbal otthon.

Újra álmatlanságban szenvedve, de most kivételesen ezer okot tudok felhozni szervezetem védelmében. Az egyik a hazafelé húzó szívem izgalma, hiszen mindjárt indul Apa értem. Juhhé :) 

A mindjárt az kicsit relatív, hiszen 2:49 van, de már csak órák kérdése. A másik ok, egyik szomszédasszonyom horkolása, ami lehet, hogy csak kifogás, mert ha tudnék aludni ebben a nagy melegben, amit a vadi új paplan nyújt, biztosan nem zavarna. Na, ha nem is ezer, de 3 ok kifejtve.

Most nem vagyok online, és az első nap leírását nem látom, nem tudom írtam-e a szomszédasszonyokról, ha nem, most jobb dolgom nem lévén, pótolom, ha igen, ismétlem.

Telefonban annyit tudtam meg, hogy eléggé nagy lesz a korkülönbség, vagyis én kilógok a sorból, mert a hozzám legközelebb lévő is 58-as születésű. Mégsem vele találtam meg a hangot, hanem a sokkal fiatalabbnak látszó 52-essel. Ő már itt volt mikor jöttem, tőle meg sem kérdezték, hogy szeretne-e jönni kedden, őt akkorra rendelték. Nem egészen értem, igaz kicsit messzebbről jött, de aznap vele sem történt semmi, ha jól tudom. Viszont megnyerte az ablak melletti ágyat. Ami jó, mert én már csak a másik szélsőt választhattam –középső az nálam kizárt- és így nekem jutott, egy már-már félig az ágyamon lévő asztal, ami jó szolgálatot tett a laptop miatt. Vele jártunk sétálni, vele voltam egy turnusban a kajánál, mert ügyesen úgy van megoldva, hogy egy négyágyas szobában, egyszerre csak 3 ember tud asztalhoz ülni, de igazából csak kettő tud kényelmesen enni, ezért feleztünk. Szekrény is csak 3 van. Jó, ez nem szálloda, tudjuk. Neki is éppen aznap volt a második műtétje, mint nekem, csak egy pesti kórházban, és hasonló állapotban vannak is a sebeink. Sőt, valamire hasonlóan is reagálnak, mindkettőnké kicsit viszketett, kipirosodott, tegnapelőtt estére. A pirosság maradt, kíváncsi vagyok a férjem lát-e különbséget ahhoz képest, hogy utoljára látta. Mindjárt !!! :)

Akkor menjünk ágysorrendben. A következő sorstársunk 48-as, ő a tapasztalt, szegény már ötödszörre jár itt, azt hiszem az ő kálváriája 97-ben kezdődött. Először megijedtem mikor meghallottam, hogy visszatérő, visszaeső, hát van ilyen is? De ahogy látom, egy jó kedélyű, életvidám hölgy, szóval még azt is túl, illetve azzal is lehet együtt élni, hogy neki a szervezetében, több helyen, többek között a tüdejében is voltak, talán vannak is apró göbök. Rendszeresen jár *tumor marker vizsgálatra, -ha jól írom, ennek még utána kell néznem-, néznek a vérében Thyreoglobulin szintet, ami jelzi hogy van-e valahol. Az a szint elméletileg, egy egészséges emberben nulla, neki mindig is „valamennyi” szokott lenni, ha a fölé megy, akkor jönnek további vizsgálatok illetve a jód izotópkezelés. Tőle tudtam meg azt is, hogy a pajzsmirigy rosszindulatú élienje, az, amelyik a testben bárhová elvándorolva, megtartja a pajzsmirigy tulajdonságát, ezért lehet PM-ként kezelni, pl. jódizotóppal. Ami nekünk jó. Ő nagyobb adagot kapott, többfajta vizsgálatokkal.Igaz, nekem azt mondták ez nem terjed. Akkor hogy is van ez?

A harmadik, a közvetlen ágyszomszédom, szegény úgy járt, hogy csak ma kapja a kezelést, mert nagyon aktív maradt a pajzsmirigye, hiába hagyta abba az Euthyroxot egy hónapja, a TSH szintje nem ugrotta meg a kellő szintet, ezért neki is injekcióval kellett felhozni, amiből tegnap kapta meg a másodikat. (na ezt tuti írtam) Így csak szerdán mehet, amiért nagyon-nagyon sajnálom. Így ő volt a mi pizza futárunk, büféjáratunk.

Délután az Arénapizzériából rendeltünk pizzát, amit nem bántunk meg, mert nem sajnálták a feltétet, finom volt a tészta, így azt is megbocsájtottuk neki, hogy nem „nyúlott” a sajt, ahogy szerettük volna, mert azt bizony kicsit szűken adagoltál. Kibontottuk a kölyökpezsgőt is, hát kicsit se pukkant, de buborék sem volt benne, így nem csoda. Pedig szerintem illett volna neki buborékozni, hiszen szénsavas. Lehetett valamikor. Kellett nekem spórolni a súllyal. Azért vettem műanyag üvegest, hogy ne kelljen az üveg üveget cipelni. Kár volt.

Amindenit, egy teljes oldalt írtam :)
Most gyorsan megyek, közzéteszem, és megpróbálok aludni egy kicsit. Tegnap is hajnalban tudtam aludni a legjobbat, de hajnali 7 órakor a reggelit hozó fiú nem bírta összerakni a képet, hogy ahonnan elvitte a göngyöleget oda le is tehetné a frisset. Ezért felkiabált minket. Köszöntük szépen. 

*Közben tumormarkernek utánanéztem, linkeltem, szarul hangzik. 

 

Először is mert hazafelé, másodszor mert Balázs Fecó, akit imádunk. Hogy pont 1975-ös szám az csak a véletlen műve, de az egy jó évjárat. Akarom mondani, a legjobb :)

A második aktív napom.

Az anyum megkérdezte tegnap este, hogy telt a napom. Azt mondtam aktívan, magyaráznom sem kellett a szóviccet, miszerint rádió aktívan. Az éjszaka kevesebbet aludtam, de nem azért mert sugároztam, szerintem annak nem feltétele az ébrenlét, de az alvás közbeni pisilésről már leszoktam 39 éve. Három körül volt egy holtpont is, mikor azt hittem nem fog ez már menni, de 4 körül csak elnyomott a buzgóság. Ma még nagyobb volt csend körülöttünk, a legnagyobb szórakozásunk az volt, mikor egy-egy látogató a folyosó végén lévő hallba tévedt, és az egyik, már tapasztalt szobatársnőm nagy előszeretettel utasította ki őket. Az éjszaka barikádot épített egy négy székből álló ülőalkalmatosságból, jelezve a külvilágnak hogy ide nem kéne bejönni. A múlt hétig volt itt egy rácos ajtó, de elvitték javítani, ezért szabadon járhatnak az emberek. Már csak az ő érdekükben sem kéne ezekben a kritikus napokban, de erre semmi nem figyelmezteti őket. Persze nekünk sem hiányzott a nem kívánt látogató, ha már a kívánt nem jöhet. Ez egy olyan szárny, amin átmenő forgalom nincs, tehát konkrétan senkinek semmi keresnivalója nincs, és erről a szomszédasszony nagyon szívesen felvilágosította őket. Nekünk pedig az volt a műsor. :) A reggelit hozó fiúnak nem volt egyértelmű az ideiglenes kordom, és a szobaajtóig hozta a szállítmányát. Többet nem fogja. :) A reggeli utáni időt azzal töltöttük, hogy bevásárló listát írattunk a szabadlábon lévő lakótársunknak. Mire visszajött várhattunk az ebédet, és tippeléssel töltöttük az időt. Nem mintha annyira éhenkórászok lennék, de mit csinálhat 4 háziasszony összezárva? Főz, recepteket cserél, finom ebédet vár, remél. Hiába. Enyhén röhögő görcsöt kaptunk a mai menüt meglátva. Én rakott karfiol rendeltem az égiektől, ezzel a többiek is kibékültek volna, de imánk nem hallgattatott meg. Sertésragunak csúfolt leves volt a szállítólevelén, (mert most még azt is kaptunk) és sajtos makaróni (spagetti) Azért írtam zárójelbe, mert a papírra ezt írták, érthetetlen okokból, mert makaróni volt. A sajtot is csak megmutatták neki, azt is nagy lukú reszelőn reszelve, hogy esélye se legyen megolvadni. A tejföl érdekes módon elfolyva, mind az egy kávéskanálnyi a tészta közé, vajon miért? A levesnek konkrétan „seszine” van. Nem tudom az milyen, de ha ki kéne választanom egy színskáláról, ezt választanám. Az enyémben egy egész darab, kis kocka hús volt. Némi vigaszt nyújtott, hogy a napi bevásárlásban szerepelt 4 db somlói galuska Panni kolléganőnk jóvoltából, amit uzsonnára tartogattunk. Tegnap Franciska volt az édesség felelős, ő orosz krém

szeletet hozott. Előző nap, az utolsó sétanapon Manyi hívott meg minket fagyizni. Én hoztam egy kölyökpezsgőt Mária nap alakalmából, de majd csak a holnapi pizzázásnál tervezzük kipukkantani. A holnapi desszertet én állom, Franciska szállítja, mert ő az egyetlen aki szabad kóricálhat.

Egyébként, ha már a pajzsmirigyről írom a blogot, megemlítem, hogy a kezelésnek semmi mellékhatása nem jelentkezett. Az egyik, szintén kezdő izotópos szomszédasszonnyal egyetemben nekem gyakran ég, viszket és kicsit meg van duzzadva a nyakam. Hogy ettől-e nem tudom, lehet, hogy csak a zárt pólótól mait a műtét óta egyikőnk sem viselt. Ez a magyarázat jobban tetszik a lelkemnek. 

Ma kétszer is sétáltunk, az első az permetelő esőben, mert már nem bírtuk bent. Estére kivirult az idő, megmutatta magát a nap mielőtt lebukott volna, akkor megint mentünk 45 percet, ez utóbbi még jobban esett.

A kilakoltatást elég jól tűröm, nem volt párnába zokogás, most nagyon erősnek érzem magam. Persze mennék haza, mint a nyíl, ha tehetném, és a szívem nagyon összeszorul mikor a férjemmel vagy a lányokkal beszélek, és magam elé képzelem őket abba a környezetbe. Azért hiányoznak, na.

Sugárzó az egyéniségem.

A legjobb dátum egy radioaktív folyadék lenyelésére. Úgy érzem magam, mint egy sci-fiben. Pedig nem szkafanderben, csak ólommellényben mászkáltak körülöttünk. Reggel volt még egy bemérés, majd bejött a Tanár úr, elmondta mi következik, ő fogja a kezünkbe adni a poharat, amit egy húzásra dobjunk le, majd ad egy öblítő adag vizet is, amiből először egy korttyal öblögessünk, majd a maradékot igyuk meg. Én és az egyik szobatársnőm, 1100 mbq-t, egy másik, aki sajnos már ötödször van itt, jóval többet. A negyedik hölgy pedig sajnos ma semmit, mert neki nem ment fel a TSH szintje, hiába hagyta abba egy hónapja a hormont, maradt bent némi PM ami termeli, és ezért nem ugrott fel a kívánt szintre. Ezért ő is megkapta a drága injekciót, és hétfőn kapja a dózist, majd szerdán mehet haza.

Fél 10-kor aztán eljött az időnk, mint a galambok sorba ültünk a folyosón, majd egymás után benyeltük a víz ízű, tehát ízetlen löttyöt, és ágyba bújtunk. Két óra ágynyugalomra voltunk ítélve. No meg éhgyomorra, mert reggeli nuku, úgyhogy vártuk az ebédet mint a messiást. Ha lehet, még rosszabb volt, mint a tegnapi. Spenót, ugyanazzal a hússal és rizzsel! Ilyet se hallottam még, de meg is lettem volna nélküle. A leves az vegetás, vagy inkább csak sós víz, kockatésztával. Szó szerint sós. Lehet, hogy volt benne némi szándékosság, mert a délutáni programunk az óránkénti pisilés, ahhoz pedig rengeteg folyadékfogyasztás. Egymásnak adjuk a kilincset, hol ezért hol azért, mert az ebédben lehetett valami, ami mindenkit egyéb módon is meghajtott. A sok pisilés az ürülést segíti elő, mert az izotóp a folyadékkal távozik a szervezetünkből. A jódnak maradni kell, annak megkötéséhez pedig Lítium tablettát kapunk. Szomszédasszonnyal voltunk egy rövidebb sétán itt a környéken, ahol a madár sem jár. Ahogy megláttunk valakit, összesen egy férfit igyekeztünk minél távolabb maradni tőle. De bőven 3 méteren kívül maradt, ha jól tudom az a hatósugara. Az ápolónőket délután már nem is nagyon láttuk, akit igen, ő is messziről beszélt velünk, és hétfőig hivatalosan nem is jön senki, csak a ma dózist nem kapható szomszédasszony injekciója miatt jön be egyikük a szúrás erejéig.  

Egyébként semmi különöset nem érzett egyikünk sem.  Leszámítva azt a pszichés kavarodást a fejemben, amit majd idővel biztosan feldolgozok. De most egyelőre fura hozzá szokni a gondolathoz, hogy olyan valamit nyeltem le, ami ellen ólomköténnyel, ólomfallal védekeznek? De ez az én csatám, majd megvívódik :)

Még mindig szabadlábon.

Tulajdonképpen az igazi karantén holnap délután kezdődik. Ma is kimehettünk, hiszen azt a mennyiségű jódozott izotópot csak holnap kapjuk meg, ami már másokra is veszélyforrást jelent. Azaz csak holnaptól fogunk világítani. Ma is sétáltunk több mint 6 kilométert. Szép ez a Vác, én eddig sose voltam itt. 

Reggel vért vettek, megkaptam a második adag csillagászati árú injekciómat, és ultrahangoztak.

A reggeli egy kisebb méretű tömlős sajt és kenyér volt, az ebéd tökfőzelék sült hússal, tarhonya vagy krumplileves kíséretében. Nem volt kulináris élvezetben részünk, de ehető volt, pedig a tökfőzelék az az étel, amit nem nagyon eszem meg csak az anyum-nagymamám és saját készítésűt. Lehet, hogy nem csak a memóriát törli, hanem az ízlelőbimbónkat is befolyásolják?

Ma kiderítettem, hogy a vénásan kapott cucc, az a technécium az a vizsgálat része, amivel megállapítják, hogy mennyi pajzsmirigyszövetem maradt. Ha minden igaz, nekem nem sok, de ezt még nem tudom pontosan.

Hogy az utolsó bekezdés miért kiabál, arról fogalmam sincs,mert a szerkesztőnézetben nem nagybetűs.

A kórház mellett egy kis kápolna

A karantén első napja.

Eljött ez is. Bevonultam végre. A végre persze nem a bevonulásnak szól, hanem ahogy a férjem biztatott, sose voltam még olyan közel ahhoz, hogy túl legyünk rajta mint most. Így van, ez az igazi visszaszámlálás, 5 éjszaka és már mehetek is. Tulajdonképpen rosszabbra számítottam, nem is sírtam nagyon mikor az én kedvesem elment. De menjünk az elejére. 

A fehérvári Mezei doktornő azt mondta reggel 9-re jöjjek. A héten felhívtam a váci kórházat, hogy utoljára lecsekkoljam a tenni illetve hozni valókat. Ők először bepróbálkoztak egy keddi érkezéssel, de mondta a nagyon aranyos Ági nevű hölgy, hogy nem muszáj, csak ha véletlenül úgy gondolom, jöhetnék előbb egy nappal. Először majdnem beugrottam, mert azt hittem ez a hazautazást is előrébb hozza, de nem, csak a biztonság kedvéért szerették volna, hogy biztosan ideérjek, onnan a messzi távolból. Én meg nem szeretettem volna plusz egy éjszakával megfejelni, így kiegyeztünk egy reggel 8-ban. Olyan ügyesen sikerült elindulnunk, hogy 7-re itt voltunk. Körbenéztünk, megkerestük az osztályt, megmondták hova lehet állni a kocsival, a férjem a szobába is bekísérhetett, nagyon szívélyesen fogadtak. 3 nővérrel, ápolóval volt kapcsolatom, és mindhárom emberségesen, barátságosan végezte, végzi a dolgát. Nem kellett a felvételi irodába visszamenni, sorban állni, egyikük elvitte a papírjaimat, én beköltözést intéztem, ismerkedtem a környezettel, a már itt lévő szobatársnőmmel. Négyen vagyunk egy apró szobában, ilyenkor délután, az egész osztályon egyedül. Nem tudom mennyire etikus, vagy szabályos, de lehet hogy teszek fel képeket az üres szobáról, ha sikerül úgy lefényképeznem lakók nélkül. Az apró, az valóban aprót jelent. Az ágyak között van vagy 40 cm távolság is. Most egy hasonló méretű konyhában ülök, ahol hűtő, egy mosdó, és egy 3 medencés ipari méretű mosogató van, persze asztal, szék. A mosogatót nem tudjuk mire vélni, tök fölösleges. 

Reggelről kaptunk egy kis pohárban feloldott izotópot, és valamit vénásan, de az most egy kérdőjelet képez a fejemben, mert egyszerűen nem tudom mi volt, és a többiek sem tudják. Lehet hogy valami, ami törli a memóriánkat? Mert tuti mindent elmondott az Anikó nevű asszisztensnő. Én kaptam egy szurit fenékbe is, ami állítólag jó drága, ezért nem kaphat mindenki, aki nem kap annak egy-másfél hónappal a kezelés előtt abba hagyni kell a hormonpótlást, nekem ezzel az injekcióval emelik meg a THS szintemet. A többieknek a gyógyszer nélkül magától megemelkedik, viszont lehetnek a gyógyszer hiánynak mellékhatásai. De állítólag 100ezres nagyságrendű ára van, ezért csak a "kiválasztottak" kaphatnak. Hogy mivel érdemeltem pont én ki, azt nem tudom, de köszönet érte az illetékeseknek.

Az ivás, vénás izé után x idővel, 2 géppel is megvizsgáltak minket, aztán dél óta csend van. 4-5 körül elment még a takarítónő is, ránk van zárva az ajtó, kaptunk kulcsot. Síri csend és hullaszag. na jó, ez kicsit morbid. Az egyik szobatársnőmmel elmentünk 2 körül sétálni, de jó nagyot. Mire visszaértünk, jó feltörte a lábamat az edzőcipőm, mert a nyáron megszokta a papucs által nyújtott szabadságot.

Az ebéd az ovisok kedvence volt, és az ő adagjuk is kb. A levest persze meg sem kóstoltam, mert nagyon menzásnak látszott, a második pedig pirított gríz, almaszósz és egy hajszál szelet sült hús. A jódszegény diétát itt már nem kell tartani.

Viszont már fél 7 van, csak eltelik az első nap is. A lányom kölcsön adta a laptopját, teleraktam könyvvel, filmmel, zenével, angol tanulnivalóval, de ezek közül még egyre sem szorultam rá. Vagy neteztem, vagy telefonáltam.

A fényképeket majd otthonról pótolom, mert nem akarom a mobilnetet terhelni ilyesmivel.

Séta a Duna parton.