Sugárzó az egyéniségem.

A legjobb dátum egy radioaktív folyadék lenyelésére. Úgy érzem magam, mint egy sci-fiben. Pedig nem szkafanderben, csak ólommellényben mászkáltak körülöttünk. Reggel volt még egy bemérés, majd bejött a Tanár úr, elmondta mi következik, ő fogja a kezünkbe adni a poharat, amit egy húzásra dobjunk le, majd ad egy öblítő adag vizet is, amiből először egy korttyal öblögessünk, majd a maradékot igyuk meg. Én és az egyik szobatársnőm, 1100 mbq-t, egy másik, aki sajnos már ötödször van itt, jóval többet. A negyedik hölgy pedig sajnos ma semmit, mert neki nem ment fel a TSH szintje, hiába hagyta abba egy hónapja a hormont, maradt bent némi PM ami termeli, és ezért nem ugrott fel a kívánt szintre. Ezért ő is megkapta a drága injekciót, és hétfőn kapja a dózist, majd szerdán mehet haza.

Fél 10-kor aztán eljött az időnk, mint a galambok sorba ültünk a folyosón, majd egymás után benyeltük a víz ízű, tehát ízetlen löttyöt, és ágyba bújtunk. Két óra ágynyugalomra voltunk ítélve. No meg éhgyomorra, mert reggeli nuku, úgyhogy vártuk az ebédet mint a messiást. Ha lehet, még rosszabb volt, mint a tegnapi. Spenót, ugyanazzal a hússal és rizzsel! Ilyet se hallottam még, de meg is lettem volna nélküle. A leves az vegetás, vagy inkább csak sós víz, kockatésztával. Szó szerint sós. Lehet, hogy volt benne némi szándékosság, mert a délutáni programunk az óránkénti pisilés, ahhoz pedig rengeteg folyadékfogyasztás. Egymásnak adjuk a kilincset, hol ezért hol azért, mert az ebédben lehetett valami, ami mindenkit egyéb módon is meghajtott. A sok pisilés az ürülést segíti elő, mert az izotóp a folyadékkal távozik a szervezetünkből. A jódnak maradni kell, annak megkötéséhez pedig Lítium tablettát kapunk. Szomszédasszonnyal voltunk egy rövidebb sétán itt a környéken, ahol a madár sem jár. Ahogy megláttunk valakit, összesen egy férfit igyekeztünk minél távolabb maradni tőle. De bőven 3 méteren kívül maradt, ha jól tudom az a hatósugara. Az ápolónőket délután már nem is nagyon láttuk, akit igen, ő is messziről beszélt velünk, és hétfőig hivatalosan nem is jön senki, csak a ma dózist nem kapható szomszédasszony injekciója miatt jön be egyikük a szúrás erejéig.  

Egyébként semmi különöset nem érzett egyikünk sem.  Leszámítva azt a pszichés kavarodást a fejemben, amit majd idővel biztosan feldolgozok. De most egyelőre fura hozzá szokni a gondolathoz, hogy olyan valamit nyeltem le, ami ellen ólomköténnyel, ólomfallal védekeznek? De ez az én csatám, majd megvívódik :)