Látszik, hogy szabadlábon vagyok, mióta hazajöttem nem volt időm ihletre szert tenni. Annyira élvezem a szabadság ízét, hogy hanyagoltam a gépet, és csupa olyannal foglalom el magam, amire munka mellett nem annyira jut időm. Mert ugyan hazaengedtek, de "egy hétig otthonát ne hagyja el" kikötés szerepel a zárójelentésen.
Szóval mivel azért még valamilyen szinten csak tart a karantén, mosok, főzők, takarítok, csalamádézok. Karamellt gyártok!! :)
Az eredményeim jók lettek, van egy kis "dúsulás" a nyakamban, ami azt jelenti,hogy maradt bent némi pajzsmirigyszövet, de elvileg ez a jódizotóp majd kiírtja. Idő kérdése. Ha jól emlékszem fél év múlva kell egy kontroll felvételt készíttetni. Egy hónap múlva teljes vérkép és kvalitatív vérkép kontroll szükséges. Ez utóbbi, nem hangzik túl jól, mert tudom, hogy az egyik mellékhatása ennek a kezelésnek a fehérvérsejt károsodása, de mivel ellenőrzik, így nem aggódok. Három hónap múlva néznek TSH szintet, és ultrahangot. Persze ha kapok addigra időpontot, azt hiszem neki is állhatok telefonálgatni.
Jövő héten csütörtökön kezdek dolgozni, egyenlőre csak adminisztratív feladatokat, egy másik helyen, gyerekek közé csak 2 hét elteltével javasolt mennem. Még azt nem tudom, hogy a sajátjaimat mikor engedhetem haza, mert senki sem adott egyértelmű választ. Ők már nem a kisgyermek kategória, de miattuk aggódom leginkább. A férjemmel tegnapig bírtuk a különalvást, de erre sem kaptunk pontos határidőt, így a valahol olvasott 5 napot betartottuk, és tegnap összecuccoltunk. Azt mondta az egyik asszisztensnő, hogy ez ellen az idővel és térrel lehet védekezni. Azaz ne legyek senki közelében túl hosszú ideig, és túl közel. Bemértek egy csipogó készülékkel, és bennem alig-alig volt mérhető, állítólag annyit sugárzok, amennyit az ember egy repülőút alkalmával is összeszed. Kisebbikem szegény ki van lakoltatva, egy hete a mamáéknál táborozik, de haza kéne már jönnie ezért-azért. Meg aztán kölcsönösen hiányoljuk már egymást. Azt hiszem meg tudjuk úgy oldani, hogy megtartsuk a 3 méter és a fél óra korlátot, amit szintén csak olvastam valahol. 10 méteres a verandánk, plusz 5 az előszoba, én leülök az egyik végébe, ő a másikba és beszélgetünk. A nagyobbiknak éppen programja van, úgyhogy neki nem adtam ki távolmaradási végzést, marad magától. Pedig már őt is hiányolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése