Ritkábban jövök, mert hál' istennek nem történik semmi. Várom az időpontot, gyógyulgatok. És alszom! Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi éjszakai kukorékolásom adminisztrálása óta, max 1-1 órát töltöttem ébren alvás helyett, azt is nyugodtan, ágyban fekve, várva az álommanót. Igaz a napjaim elég sűrűek, pihenéstelenek voltak, úgy zuhantam ágyba. A nyakam mondjuk nem is annyira élvezte, mert estére mindig beduzzad kicsit, és sokat nyilallgat, fájdogál. Másképp viselkedik mint az első műtét után, de gondolom ez normális, múló állapot. Lement egy szintre a puklim, és ott megállt. Közben az első cső helyével szenvedek kicsit, mert az meg csúnyább az összes újabb sebhelynél.
Teszek fel tegnapi képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése